A jó válaszhoz kérdezni is tudni kell, aztán jöhet Óz, a nagy varázsló.

No, de hogyan? Tudásom legjavát adva - és ezt tapasztalom asztrológus társaimnál is – mindig a legjobbat akarom, de hiába igyekszem, mindig visszatér a kérdés: Értik-e, és jól értik-e amit mondok ( mondunk)? Régóta figyelem az üzenő falakon feltett kérdéseket, és meg kell állapítanom, a módi semmit sem változik. „Kérlek, mondd meg nekem…”, vagy „Kos vagyok, a párom Skorpió, illünk-e egymáshoz, nagyon szeretem, mit tegyek?” És még sorolhatnám a végtelenségig! Születési év nagy ritkán, se hónap, se nap, óra perc, valamit arról, hogy hol is született,… de a választ most rögtön , mert ha elhagy azt nem élem túl. Óz (bácsi), csodák csodája most segíts, mondom sokszor gyermeki naivsággal, „vénember” létemre!

Elégedetten tapasztalom, hogy egyre többen ismerik fel az asztrológia hasznosságát, becsülik a kapott információt de, hogy mi alapján, milyen adatokból, miképpen történik egy elemzés, egy kiértékelés, az már a többséget nem nagyon izgatja. Van erre magyarázat is.

Lehet írni sokféleképpen, nagyon komolyan, akár egy orvosi receptet, de sem diplomáciai deklarációt (kijelentés, nyilatkozat), sem deklamációt (szónoklat) nem írhatok. Remélem, rájöttek, szándékosan írtam ezeket a szavakat. Beszéljünk magyarul, érthetően. Jó érzésű embernek kinyílik a bicska a zsebében, ha valaki arra játszik, hogy még véletlenül se értsék meg, amit mondani akar. (Mint a hétköznapi életben is gyakorta.) Legyen rejtélyes, hogy a kérdező ne is sejtse, mi történik vele, körülötte. „Szenilis” történet, „nincs benne konkrétum”- kapom én is a kritikákat. Nesze nekem! Hogyan írjak, mit írjak, magunk között szólva nem vagyok ezzel egyedül.

(Nem) Mindenki zseniális és kedélyes a második – földi - évezredben. Azonban mindig akad fent is és lent is, „akinek felvitte az Isten a dolgát”, és némelyek ki is mondják „megveszlek kilóra, mit ugrálsz”. Hála a videotechnikáknak, tele vannak a mindennapok derűs, jókedvű emberekkel, többnyire tele tehetséggel, de még inkább olyanokkal, akik önhibájukból, vagy nem éppen, sikertelenek a (jó) szándékaik megvalósításában. Mióta a világ, a világ, fent - nem szándékosan – valamiféle úrhatnámságból igyekeznek elvenni a jókedvünket, humorunkat. Szerencsére ez nem sikerül maradéktalanul. Mi a lényeg? A szó nem vész el, csak átalakul. Akadnak olyanok, akik üzeneteket hoznak-visznek, hogy „visszavarázsolják az elveszett kilóikat”. Nem nyíltan, egyenesen!

Költők, írók, festők és versmondók sem azért léteznek, mert szépet tudnak „mázolni”, és különféle szavakat úgy összegereblyézni, hogy az aztán szépen szóljon úgy a kocsmában, mint a piacon. Uram bocsá’ , a színházban is (csak ott az igazi, köztünk szólva)! Én (már) tudom, nekik is „szólnak”, hogy kéne valamit csinálni! Mindez több, mint kétezer év óta „fentről” jön. Szerintem, ha a „fentiek” beszélni tudnának, vagy értenénk az üzeneteket, akkor rájönnénk, hogy mindaz, amit az ő nevükben gondolunk, helyettük kimondunk, az úgy össze van bonyolítva, hogy az se érti, aki mondja!

A számítógépes világ ismerete egy kicsit segít néhányunknak az „összefüggések” megismerésében, de megjelentek már azok is, akik ki tudják játszani ezeket az „összefüggéseket”! Ki hallott már olyant, hogy az enter visszaszólt, hogy „ugorjak”, vagy, hogy a caps lock maga-magától kicsinyít, vagy éppen nagyít. Ha pedig nem ütünk a delete billentyűre, az „szó nélkül” magától fog törölni minden olyan dolgot, aminek „a képe nem tetszik”.

Ha tehát tudjuk, hogy a számítógéphez a mi tudásunk is kell, akkor miért nem tanuljuk meg végre, hogy a bolygókat is meg kellene ismerni, mert lényeges dolgokat, információkat közvetítenek!

Miért az a számtalan kérdés, és magyarázkodás, hogy „Kos vagyok, párom Skorpió, illünk-e egymáshoz, nagyon szeretem, mit tegyek?” Ahogy egy billentyű sem „okoskodik”, hanem teszi amire rendeltetett, „töröl” vagy éppen „ugrik”, úgy ha egy Kos tudja milyen jegyű, akkor az a „jele”, akár akarja, akár nem. (Eszi, nem eszi, nem kap mást!) Ha nem akarja, akkor ne erőlködjön! Hisz a billentyű sem azért „született”, hogy megmondja, amire képtelen, teszi a dolgát! Skorpió „billentyű” sem azért van, hogy a kérdés szerint összeillenek-e, hanem annak is van szerepe, beleillik a „képbe”, de talán ő maga a „töröl”, mit nem lehet ezen megérteni. Persze igaz, ha minden olyan egyszerű lenne, mint ezt így leírni, talán annyi gond se lenne, amennyit ráadásként csinálunk egymásnak.

Az ebben a csodálatos, hogy a számítógépet, amit mi emberek kitaláltunk és „használjuk is, és a bolygókat is valakik nézik,”, és a bolygók mozgásából csupán következtethetünk – jó pár ezer éves anyagot gyűjtve egy fájlba – kiolvassuk, és jó esetben alkalmazzunk, vagy nem! Nem hiba, állapot! Mindig magunknak adjunk esélyt, helyzet mindig van, oldjuk meg! Jegyeink éppen erre predesztinálnak, és ez a mi fegyverünk, és ugyanakkor ezzel védjük is magunkat!

Saját horoszkóp megrendelés esetén, írjon az s. gergely@t-email.hu címemre