Gál Judit asztrológus

II. rész KARMA, HOLDCSOMÓK

II/1. KARMA

„Az, ami vagy, már jutalom és büntetés azért, ami vagy.” Franz Werfel


A karma szó szanszkrit, és azt jelenti tükörfordításban, hogy „tett”. Akció-reakció-ellenreakció vagy ok- okozat értelemben használjuk. A többféle karma-tan – korántsem egységesen, de – úgy tekinti, hogy sok életünk van, s tapasztalataink kvintesszenciáját a tudattalanban visszük egyik életünkből a másikba, s a különböző életek során különböző szerepekben és színtereken megdolgozzuk azt a feladat-csomagot, amit hoztunk magunkkal, ami tartalmazza mindazt, amit eddig elértünk. Jelen életünkben is arra fókuszálunk a legjobban, amit az előzményeinkben begyakoroltunk. A múltból hozott rendkívül erős beidegződések, fenntartások, félelmek, fóbiák, téves beidegződések; óhajok, vágyak, képességek határozzák meg motivációinkat, mindennapi életünket és nagyobb céljaink kitűzését. Ezek a tényezők azonban sokszor félrevisznek minket, mert már oly jól sikerült begyakorolni őket, hogy felesleges foglalkozni velük. Viszont tovább kell(ene) lépni, mert a mostani és további életeinkben más fajta, új feladatot, karma-részt kell megdolgoznunk.

A karma tehát az ember aktuális sorsszerű feladataként is megfogalmazható. A karmára nagyon különbözően reagálnak az egyes emberek. Ki elébe megy, ki lázadozik, ellenáll, s van aki legszívesebben elmenekülne előle. Egyes részeit elfogadjuk, sőt: túlbuzgón cselekszünk aszerint, amit gondolunk róla; más elemeivel viszont nem tudunk kibékülni. Azt hisszük, ha az egyik felét szorgalmasan megcsináljuk, a másikat „elengedi” a karma. Természetesen életünk különböző szakaszaiban is másként viszonyulunk ehhez a sorsszerű feladathoz, hisz rengeteget változunk tapasztalataink külső nyomása és belső megélése alapján. Ezért ha majd olvassuk az egyes fajta karmákra vonatkozó leírásokat (köztük persze kiemelten a magunkét), úgy próbáljuk vizsgálni, mint egy dinamikus folyamat részét, amely folyamatban az egyes pillanatok nem tükrözik a teljes jellemzést, csak egy aktuális állapotát, s azt is sokszor módosult formában. Egy sereg dolgot a megjelölt karmából már letudtunk, s csak a múltban volt érvényes, más megállapításait meg (még) nem is értjük. Életünk körülményei is aszerint alakulnak, amilyen a karmánk, de ahány ember, annyiféle változatban. Annak ellenére ugyanis, hogy tulajdonképpen 12 (kiterjesztettebb változatban 12 x 12 = 144) nagy karmikus csoport létezik ebben a megközelítésben, mégis teljesen különbözik az egyéni ütem.

Egy-egy feladat-fajtát természetesen nem egyetlen életben végzünk, ezért van aki ugyanabban a karmában még csak az első lépéseknél tart, s van, aki a zömét már letudta, mert – mondjuk – már a tizennegyedik életben foglalkozik ugyanazon típusú feladat-egységgel. Lehetséges, hogy az utóbbi embernél már csak néhány apró részlet maradt hátra, amelyet finomítani kell, s maga mögött tudhatja ezt a karma-részt.

Az egyes karma-fajták teljesítését ne úgy képzeljük, hogy 15 egymás után következő életben egyfélét művelünk, s majd utána jön a másik. Szó nincs erről, hiszen mindenkori létünk minden pillanatában minden egyidejűleg élő emberrel, s azon belül persze különösen a hozzánk közelebb állókkal össze van hangolva kinek-kinek aktuális feladata és az, hogy abban mindannyian részt veszünk. Emiatt „ugrálunk” az egyes életekben a különböző típusú karmák között aszerint, ahogyan azt a nagy egész csodálatos rendszere kívánja. Ebben a rendszerben minden mozzanat úgy alakul térben és időben, hogy az összes résztvevő szereplő szembesülni tud saját karmájának apró részletével, s egyidejűleg segítséget nyújt a többi résztvevőnek abban, hogy ők is végezzék saját feladatukat. A magzati élettől olyan viszonyok közé kerülünk, amelyekben a kölcsönös „provokáció” folyamata zajlik. A szülőktől kezdve, egy iskolai osztály szövevényes interaktív viszonyain, baráti társaságokon, párkapcsolaton, a mindennapi felületes kontaktusokon át a munkahelyi kollektívákig rengeteg emberrel találkozunk életünk során és rengeteg helyzettel, amelyben más, élő vagy élettelen szereplők közvetítik számunkra a karma aktuális üzeneteit. Gondoljunk csak arra az egyszerű jelenségre, hogy hazaérve bekapcsoljuk a tv-t és pont olyan félmondatot hallunk, ami választ ad egy éppen minket foglalkoztató kérdésre, vagy arra, hogy még a valóságosan vagy szimbolikusan elénk kerülő állatok is aktuális üzenetet hordoznak. Természetesen mi magunk is közvetítünk hasonló üzeneteket környezetünk többi tagja számára. Ennek a tevékenységnek a java része nem tudatos, egészen egyszerűen a lényünkből fakad. A mi reakcióink a másikból is kiváltanak valamit, és viszont – olyan dolgokat, amelyek nálunk is, nála is a karma aktuális mikro-feladatrészét képezik. Ebből fakad, hogy mindig olyan emberekkel akadunk össze, akik teljesítik ezt a funkciót. Vannak feltűnő, kínos ismétlődések. A legjellegzetesebb a partner-váltásnál tapasztalható: például már a harmadik alkoholista társat fogja ki a nő, hiába igyekszik kikerülni ezt. Enyhébb megnyilvánulásában lehet, hogy csak egyetlen, apróságnak tűnő azonosság adódik a változó körülményekben, az az egyetlen viszont az érintettet annál fájdalmasabban emlékezteti, hogy azzal a problémával, amire figyelmeztet, nem sok mindent kezdett eddig.

A karmáról való gondolkodás és beszélgetések során körülbelül ezen a ponton óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ha annyira meghatározott az aktuális feladat, s annak összes körülménye, akkor ugyan mi szerepe van a szabad akaratnak. (A kifejezés filozófiai és nyelvi elemzését most mellőznünk kell, pedig az is megérne néhány bekezdést.) Nos, tapasztalataim alapján kialakított véleményem szerint saját akaratunknak a legnagyobb jelentősége abban van, hogy felvállaljuk-e egyáltalán azt a szerepet, amit a mostani életünkben kell játszanunk – röviden: felvállaljuk-e önmagunkat? Nagyon fontos az is, hogy ezt fogcsikorgatva, apatikusan vagy derűsen tesszük. A feladat minimumát oldjuk meg fanyalogva, vagy igyekszünk a maximuma felé. Másként fogalmazva: meglévő képességeinket mire és hogyan használjuk, mennyire szemléljük reálisan magunkat, megtaláljuk-e akkor is helyünket a világban, ha annak keretei az ábrándoktól távolabb esnek. Tudomásul vesszük-e, ha azt kapjuk, amit magunk is okoztunk másoknak, hogy a karma mindig kiegyenlít, s hogy a földi viszonyok közepette tökéletességről nem lehet beszélni. Mindez első pillantásra csekély mozgástérnek tűnik, valójában azonban igen nagy, amelynek sokszor csak a töredékét használjuk fel. Az ok: annyira kötődünk múltbeli beidegződéseinkhez, a régi szerephez, hogy észre sem vesszük az új lehetőségeket! Nagy bátorságra van ahhoz szükség, hogy elengedjük ezeket és ki merjünk próbálni egy olyan új szerepet, amelyben a (vélt) biztonsági kapaszkodók hiányoznak! Végül az úgynevezett szabad akarattal összefüggésben még valami: az a benyomásom, hogy nagyon ritkán ugyan, de vannak helyzetek, amelyekben valóban jelentősége van annak, melyik utat választjuk, hogyan döntünk, döntünk-e egyáltalán! A nagy rendszerben – úgy tűnik – ezekben a ritka (és ugyancsak a nagy rendszerbe illesztett, következésképp meghatározott) szituációkban van mód valamelyes helyettesítésre, elmozdulásra.

A tréning folyamán arról lesz szó, hogy mi is a karma, s az egyes életekben hogyan nyilvánul meg, mit is lehet vele kezdeni. Az újabb, felmerülő kérdéseket ott is fel lehet majd tenni, s igyekszünk rájuk közösen választ találni.


II/2. HOLDCSOMÓK ALAPFOGALMA

Van olyan asztrológiai elem, amely mutatja a horoszkópban az előző életeink előbb is említett hozadékát: a félelmeket, fóbiákat, homályos vagy/és éles felismeréseket, ambíciókat, tehetséget, a befejezetlen dolgokkal kapcsolatos, folytatásra vonatkozó késztetéseket stb, s a jelen élet feladatait. Ez az elem a Holdcsomó-pár. A Holdcsomó nem látható, mint a Nap, Hold és a bolygók, csillagok, hanem kiszámítható két pont: a Nap és a Hold pályájának a kettős metszéspontja. Egymástól hajszálpontosan 180 fokra helyezkednek el, az Állatöv két szemben lévő pontján. A Földhöz képest északra tartó metszéspontot felszálló Holdcsomónak (klasszikus nevén: Sárkányfejnek), a déli irányút pedig leszálló Holdcsomónak (Sárkányfaroknak) nevezzük. A leszálló Holdcsomó jegyhelyzete (erről a magyarázatot lásd a következő bekezdésben) informál az előző életek hozadékáról, beidegződéseinkről, s mindarról, amit az eddigiekben vázoltunk. A felszálló Holdcsomó jegye pedig arról informál, hogy a mostani életben milyen feladat aktuális, milyen feladatot kell az embernek megoldania, összehangolva minden emberével, akivel egy időben inkarnálódunk, de különösen nyilván a közel állók karmájával.

Ez az elem-pár is vándorol egy körpályán, ahogyan a (Földről nézve látszólag) a Nap, Hold és a bolygók is, az a különbség, hogy haladási iránya ellentétes, mindig visszafelé megy. Másfél évig van egy jegyben (a Nap például egy hónapig van egy-egy jegyben, ezekre a szakaszokra mondjuk hogy a Rák, vagy Szűz vagy Nyilas havában járunk). Ez azt jelenti, hogy akik másfél éven belül születnek egymáshoz képest, azok az emberek egy óriási karmikus csoportba tartoznak. De nemcsak ők, hanem mindazok, akik 18,5-20 év különbséggel születnek, mert ennyi idő alatt teszi meg teljes körét a Holdcsomó-pár. (Viszonyításként: a Nap egy év alatt teszi meg látszólagos körét, a Hold 27,25 nap alatt. A Jupiter például – kerekítve – 12 év, az Uránusz pedig 84 év alatt stb.) A Holdcsomónak tehát nincs köze semmilyen általánosan és elterjedten ismert asztrológiai fogalomhoz, mint akár a Nap-jegy (születési dátum szerinti jegy) vagy – haladottabb ismeretek alapján – az Ascendens típusa. Mint említettem, nem is látható, viszont kiszámítható metszéspont-pár. Azt jellemzi önálló elemként, amiről ugyancsak beszéltem: a reinkarnációs folyamatban elfoglalt helyzetünket: a múltbeli hozadékot és a jelen feladatát.

Az ugyanazon karmikus csoportba való tartozás igen bensőséges élményt jelenthet, nem minden esetben, de általában ösztönösen vonzódik ahhoz az ember, aki – bármilyen korcsoportból, de – vele azonos Holdcsomójú. Magyarázkodás nélkül, tökéletesen értik egymás motivációit, mivel azonos tőről fakadnak. (Szülő-gyerek viszonyokban a 18,5-20 vagy pedig 37-38,5 éves korkülönbségnél lehet ezzel a jelenséggel számolni. Igen ritkán, de előfordul párkapcsolatnál is.) A kivételeknél inkább taszítást lehet tapasztalni, mert olyan elemeket testesít meg a másik, amelyektől én már eltávolodtam, ő meg még nem, sőt. Ilyenkor is tökéletesen érthetők az eredetileg ugyanolyan motivációk, de hiányzik a szimpátia.

A szemben lévő Holdcsomókkal más a helyzet: itt a két végpont azonos ugyan, de a haladási irány pontosan ellentétes. (Például: aki 1963. május 25-én született, annak a felszálló Holdcsomója a Rákban, a leszálló a Bakban van. Aki 1972. május 25-én vagy 1991. május 25-én, de 2010. május 25-én is – annak Bak a felszálló, Rák a leszálló Holdcsomója, vagyis ellentétes a 63-sal.) Ilyenkor a teljes értetlenség lehet úrrá a feleken, hiszen az érzékelhető, hogy nagyon hasonló módon gondolkodnak a világról, s mégis teljesen ellentétesen. Ebben a helyzetben görbe tükröt mutat egyik a másiknak, vagy azzal, hogy bemutatja: honnan indult el, mit hagyott maga mögött, vagy pedig azzal, hogy így is lehet élni, ilyen alapállást kellene tulajdonképpen elfoglalni. S emlékszünk: sok esetben halogatjuk azt, hogy elinduljunk karmánk felé, viszolygunk attól a feladattól, amelyre ösztönöz minket az élet. Nem meglepő, hogy szép számmal kapcsolódunk ezért pont olyan emberekkel, akiknek ellentétes Holdcsomó-állása van. Ez a helyzet a teljes, 18,5-20 éves kör felénél, másfélszeresénél, két és félszeresénél stb. jön létre. Igen sűrűn találkozni szülő-gyerek viszonyban vele, mivel a 27,5-29 éves kor között történő szülővé válás elég gyakori jelenség. Még partnerkapcsolatban is lehet találkozni 9 éves korkülönbséggel ilyen kötéssel.

Az azonos vagy ellentett Holdcsomó-kapcsolódások felhívják a figyelmet a karma hangsúlyos jelenlétére, rendező elvére. Minden kapcsolat karmikus (a tanár-diák, eladó-vevő, nem beszélve: orvos-beteg, szomszédok közötti s bármilyen egyéb kapcsolatról), de természetesen az ilyen legfontosabb, közelebbi kapcsolatok, mint a szülő-gyerek vagy házastársi a legkiemeltebbek, s „erősen” karmikusak. Ha még ráadásul a Holdcsomó is ilyen módon jelentkezik, ott gyanítani lehet, hogy hatványozott karma-jelenléttel számolhatunk. Hogy ez közelebbről mit jelent, azt már az egyéni horoszkópok vizsgálatával vagy más módon történő egyéni analízissel lehet többé-kevésbé jól megállapítani. Mindenképpen érdekes az interperszonális kapcsolatoknál a Holdcsomó vizsgálata, akkor is ha nem azonos vagy ellentétes, analógiás a felek karma-jelölő eleme. Bizonyos fajta Holdcsomóból meglepően sokkal találkozhatunk, míg mások szinte teljesen hiányoznak körülöttünk.

Az egyes Holdcsomó-generációk tagjainál nem azonosan nyilvánul meg ugyanaz a karma, hiszen vannak jellegzetes konstellációk (különösen markánsan mutatkoznak ezek a lassú bolygók esetében), amelyek mutatják az eltéréseket. Asztrológiai utalásokat is tartalmazó, de laikusok számára érthető módon megfogalmazott példákról külön cikkekben olvashatsz részleteket a Sorozatok menüpontnál.

Van még egy másik, elengedhetetlenül lényeges szempont a Holdcsomónál, mégpedig annak házhelyzete. Ez attól függően változik, hogy hány órakor született valaki. Ennek a motívumnak az itt történő részletesebb ismertetésére, s a tréningen a figyelembe vételére nincs mód, de megemlítem, mert a kétféle (jegy- és házhelyzet) értelmezés variációja – vagyis a 12 x 12 = 144-féléből az egyik variáció – adja meg precízen az egyéni karma feladatait, s a házhelyzet szerinti olvasat elég sokat módosíthat is a dátum függvényében érvényesülő jegyhelyzet szerinti alapokon. A Fogalomtár legvégén viszont elhelyeztem a 12 féle házhelyzet ismertetését.

Tréningünkhöz szorosan nem tartozik általában, de meg kell még említeni, hogy amikor a Holdcsomó (18,5-20 évenként) visszatér ugyanoda, ahol pl. valakinek a születésekor állt, az a másfél év, s azon belül különösen a pontos ismétlődés körüli néhány hét igencsak hangsúlyos az érintett számára. Ez a nagy karmikus vizsgák („életvizsgák”) ideje, amikor az időarányosan elmaradt feladatok tornyosulnak fel látványosan előttünk, vagy kapunk olyan kemény feladatot, amellyel pótolható a mulasztás. Amikor szemben jár (9, 27-28, 46-47 éves stb. korban), az pedig rendszerint a nagy felismerések ideje. Előfordul az is, hogy megcserélődik ez a folyamat. Ami emberekkel kapcsolatos azt sohasem lehet merev skatulyákba gyömöszölni, s különösen vonatkozik ez a karma jelentkezésére, mert ahány ember, és ahány élethelyzet, annyiféleképpen mutatja meg magát. Jó esetben ahogyan haladunk előre az életben, s hagyjuk magunk mögött hozott problémáinkat, úgy enyhülnek a vázolt hatások is, vagy pedig: egyre jobban viseljük azokat (vagyis enyhülnek).

 

II/3. AZ EGYES HOLDCSOMÓK ISMERTETÉSE

Az alább olvasható szövegek Martin Schulman: A Holdcsomópontok és a reinkarnáció c. (zseniális) műve alapján születtek. Két évtizede vizsgálom a Holdcsomók illetve a róluk szóló értelmezések gyakorlati megvalósulását a mindennapokban, s ennek nyomán hozzátettem saját megfigyeléseim eredményeit is. Készülj fel arra, hogy a szerző nem sok „jót” mond egyik kategóriáról sem, inkább arra koncentrál, hogy a hátrányokra, a visszahúzó motívumokra, a problémákra hívja fel a figyelmet. Ezt az eredeti szellemiséget nem módosítottam. Olvasd úgy a szövegeket, hogy segítő szándékkal tárják fel azokat a tényezőket, amelyeket annyira magától értetődőnek tartunk a magunk esetében, hogy el sem tudjuk képzelni: másként is lehet gondolkodni a világról és élni benne. Pedig lehet – pontosan ezt célozza tréningünk. A XX. század elejétől napjainkig terjedő időrendi listát – melyből kikeresheted, hogy milyen dátumhoz milyen karmikus feladat tartozik – a Holdcsomók aktuális jegyhelyzetéről, lásd a III. rész legvégén. Ha érdekel a tréning (na meg akkor is, ha nem), mielőtt hozzáfogsz a 12 féle szöveg tanulmányozásához, célszerű elolvasnod a III. fejezetet is és eleve összeírni hozzátartozók, ismerősök születési adatait a megfelelő Holdcsomókkal. Így azonnal láthatod, mennyire érvényesek tapasztalataid szerint az egyes megállapítások. A 12 Holdcsomónak a jellemzését a tréningen papíron is megkapod.
Folytatás itt:

http://www.karmaasztrologia.com/